1993. március 15-én ünnepélyes keretek között adták át Veresegyház nagyközség zászlóját és címerét. A Veresi Hírmondó áprilisi számában a címer jelképeiről irt cikket Horváth Lajos helytörténész akinek korábbi írásival még többször találkozhatnak még itt az oldalon.
Nemcsak az országoknak, királyoknak és nemeseknek voltak címereik és zászlóik a középkorban, már a falvak, a községek is rendelkeztek pecsétekkel a XIV. századtól, amelyeken jelképek voltak láthatók, amelyeket a falu közössége a magáénak érzett.
A községi pecsét a községbíró és jegyző által kiadott okmányok hitelesítésére szolgált elsősorban, ugyanakkor jól megválasztott jelképével erősítette a faluközösség összetartó erejét is. Ha falustól menekülni kellett tatár, török, német elöl, akkor az oltáriszentséget és a pecsétet vitték magukkal a bujdosó faluk.
Veresegyháznak is volt már községpecsétje a XVII. század második felében, sajnos ábrája eléggé kivehetetlen. Az biztos csupán, hogy címer-pajzson valamilyen korona látható. A XVIII-XIX. században használt “veresi” pecséteken szőlőfürt, eke és csoroszlya látható. Ezek az általánosan elteijedt falusi jelképek már saját korukban sem feleltek meg a megkülönböztethetőség elvének, vagyis majdnem minden falu pecsétjén ezek voltak, alig lehetett egyiket a másiktól megkülönböztetni.
Új szimbólumok, pecsétek, zászlók tervezésénél, ha csak egy mód van rá, minden értékes elemet meg kell őrizni a régiségből. Ha azonban nincs sok megőrzésre méltó jelkép, akkor fel kell tárni a község múltját és annak alapján kell megállapítani jellemzőit, jelképeit. Veresegyház címerének és lobogójának a tervezéséhez a következő jelképek látszottak alkalmasnak.
A piros-ezüst (fehér) sávozat, a “hétszer vágott mező”, vagyis az Árpád-sávok, az Árpád-házi királyaink ősi nemzetségi színei. Veresegyház első okleveles említése ugyan csak 1375-ből való, de az eddig elvégzett régészeti kutatások bizonyítják, hogy a falu már létezett az Árpád-korban is.
A vízililiom avagy tavirózsa, amelyik az 1430-ban régi mesterséges halastónak írt tavunkban őshonos. Ez egyben a szellemi, erkölcsi és környezeti értelemben vett tisztaság jelképe. A vizet, a békét jelképező kék háttérrel jeleníthető meg.
Az eper, melynek termesztése a XX. század első felében jelentős volt a községben, kelendő áru a budapesti piacokon. Epret ajánlanak fel Szűz Máriának a veresegyházi lányok a katolikus templom mennyezetén látható freskón. Mondás is született róla a községben: akkor van jó világ, mikor dalol az eper. Aminek hátterében az áll, hogy az eper eladása után szekérrel hazatérő gazdák meg-megálltak egy-egy nagyfröccsre a palotai, fóti és veresegyházi kocsmáknál, mígnem dalolni jött kedvük.
Mindezek meggondolása és kimunkálása és hosszú-hosszú viták után a következő címer jött létre.
Negyedelt csücsköstalpú pajzs, jobb felső és bal alsó mezőjében ketté osztott, pirossal-ezüsttel hétszer vágott mező (Árpád-sáv). A jobb alsó kék mezőben lebegő ötszirmú, ezüst tavirózsa. A bal felső ezüst mezőben rövid, zöld száras, szárán két szélre hajló leveles, lebegő piros földi eper.
A pajzs tetején ugyancsak ötszirmú, ezüst tavirózsa, melyet homorú eperszár tart. A pajzs sarkain egy-egy kerek tavirózsa levél hasítékával a sarkokra rácsippentve. Ezeket a leveleket kerüli meg a tavirózsát tartó eperszár, mely a pajzs két oldalán kétharmad részig két-két eperlevelet csünget le.
Veresegyház lobogója a címer színeiből következően vízszintesen elhelyezett piros-fehér-piros trikolor, fehér mezőjének közepén a község címerével.
A címert Eőry Emil jeles képzőművész készítette.
Horváth Lajos
